Magyarország hagyományosan jelentős szereplője az európai víziszárnyas-ágazatnak, különösen a kacsa- és libatartás területén. A termelés alapját a pecsenyekacsa, a pecsenyeliba, valamint a hízott máj előállítására irányuló hízlalás adja. Az ágazat eredményességét döntően befolyásolja a megfelelő tartástechnológia, valamint a korcsoportnak és hasznosítási iránynak megfelelő takarmányozás.
A víziszárnyasok jól alkalmazkodnak a különböző tartási körülményekhez, ugyanakkor érzékenyek a zsúfoltságra, a rossz szellőzésre és az alom minőségére. A pecsenyekacsa és -liba esetében jellemző az intenzív, zárt tartás, mélyalmos rendszerben. Kiemelten fontos a megfelelő férőhely biztosítása, mivel a túlzsúfoltság rontja a súlygyarapodást és növeli a lábproblémák előfordulását.
A hízott liba és kacsa nevelése két szakaszra bontható:
- előnevelési időszak, melynek célja az egészséges, jól fejlett állomány kialakítása,
- majd a hízlalási szakasz, amely speciális takarmányozást és technológiát igényel.
A vízhez való folyamatos hozzáférés alapkövetelmény, mivel a víziszárnyasok táplálékfelvételét és emésztését jelentősen befolyásolja.
A víziszárnyasok takarmányozása folyamatosan fejlődik és változik. A NEOCONS Zrt. is legújabb irányelvek alapján állítja össze takarmányozási programját, és telepspecifikus takarmányokat, premixeket ajánl a termelőknek.
- Pecsenyekacsa neveléshez: NeoDuck víziszárnyas indító-nevelő premix
- Lúd neveléshez: NeoGoose lúd indító-nevelő premix
- Mulard kacsa takarmányozásához: NeoDuck Mulard indító-, nevelő-, befejező premixek
- Hízlalási fázishoz: NeoLiver víziszárnyas tömő premix
A különböző hasznosítási irányok eltérő tápanyagtartalmú takarmányokat igényelnek. A pecsenyekacsa intenzív növekedése miatt magas energiatartalmú, jól emészthető takarmányokat igényel. A nevelés indító, nevelő és befejező szakaszokra tagolható.
Az indító szakaszban kulcsfontosságú a megfelelő fehérje- és aminosav-ellátás, amely az izomzat és a váz fejlődését biztosítja. A későbbi szakaszokban a hangsúly az energiaellátásra és a takarmányhasznosítás javítására helyeződik.
A pecsenyekacsa rövid nevelési ideje (42–49 nap) alatt 3–3,6 kg vágósúly érhető el, 1,8–2,45 kg/kg takarmányértékesítéssel.
A pecsenyeliba takarmányozása hasonló elveken alapul, ugyanakkor a liba jobban hasznosítja a nagyobb rosttartalmú takarmányokat. Zöldtakarmány vagy legelő bevonása csökkentheti a költségeket, míg az intenzív hízlalás során a komplett tápok biztosítják az egyenletes minőséget és kiszámítható teljesítményt.
A fehérlúd, pecsenyelúd nevelése történhet 9 vagy 13 hétre.
- 9 hetes nevelés: kb. 5 kg élősúly
- 13 hetes (91 napos) nevelés: 6 kg feletti élősúly, 2,89–2,98 kg/kg takarmányhasznosítással
A hízott máj előállítása speciális technológiát és takarmányozási fegyelmet igényel. Az előnevelési szakasz (8–9 hét) célja a jó kondíciójú, egészséges állomány kialakítása, amely alkalmas a tömésre.
A tömési időtartam:
- mulard kacsánál: 12–15 nap,
- májlibánál: 17–21 nap.
A mulard kacsa előnevelés végére 4,1–4,3 kg-os testsúlyt ér el, 3–3,5 kg/kg takarmányfajlaggal. A szürke lúd 63 napra közel 5 kg élősúlyt ér el, 2,45 kg/kg takarmányértékesítéssel.
A tömés végére:
- kacsamáj: 600–700 g,
- libamáj: 800–900 g,
- nem ritka az 1000 grammos hízott libamáj sem.
A túlzott elzsírosodás vagy a nem megfelelő fejlődés rontja a hízlalási eredményeket. A hízlalási időszakban kukoricaalapú takarmányozást alkalmaznak, melynek magas keményítőtartalma elősegíti a máj zsírosodását. Az Alföldön a csapadékhiány és a magas toxinterheltség nehezíti a kukorica előállítását.
A takarmány minősége, szemcsemérete és kiosztásának technikája alapvetően meghatározza az elérhető májtömeget és az állatok egészségi állapotát. A megfelelő ivóvízellátás és a stressz minimalizálása ebben a szakaszban kiemelten fontos.
A takarmányköltség az egyik legnagyobb költségtényező a víziszárnyas-tartásban, ezért a hatékony takarmányhasznosítás kulcskérdés. A minőségi alapanyagok, a pontos receptúrák, valamint az életkorhoz igazított etetés hozzájárul a gazdaságos termeléshez. Egyre nagyobb hangsúlyt kap az állategészségügyi megelőzés, mivel az állomány egészségi állapota közvetlenül hat a termelési eredményekre.
A magyarországi víziszárnyas-ágazat sikeressége nagymértékben múlik a jól megválasztott tartási és takarmányozási gyakorlaton. A pecsenye- és hízott termékek előállítása eltérő technológiát igényel, ugyanakkor közös cél az egészséges állomány és a jó takarmányhasznosítás elérése. A gyakorlatias, tapasztalaton alapuló megoldások alkalmazása növeli a termelés biztonságát és jövedelmezőségét.
Dudás György
Szaktanácsadó
