Az idei év különleges mérföldkő volt a NEOCONS Zrt. életében, hiszen a Debrecenben megrendezett Farmer Expo szakmai támogatójaként lehetőségünk volt szakmai előadóként is részt venni az eseményen. A rendezvény során az egyik szakmai program volt Szemethy Dániel, a tejelő szarvasmarha takarmányozási tanácsadó előadása, amely a „A modern szarvasmarha takarmányozás újszerű kihívásai és a bennük rejlő lehetőségek” címet viselte. Jelen cikkünkben részletes betekintést nyújtunk az előadás főbb témáiba, amelyek rávilágítanak arra, hogyan lehet a modern kihívásokra innovatív válaszokat adni és hogyan biztosítható a fenntartható, hatékony állattenyésztés a mai piaci környezetben.
Az tejtermelés aktuális kihívásainak listája hosszú, ugyanakkor a jövedelmezőség javítására is számos lehetőségünk nyílik. A legfontosabb kihívások között természetesen megkerülhetetlen a gazdasági környezet változékonysága, gondoljunk csak arra, hogy a legfontosabb bevételi forrást jelentő tej felvásárlási átlagára az elmúlt három évben elég szélsőségesen 120 és 220 Ft között mozgott. Másik megkerülhetetlen kérdés az éghajlatváltozás, ezen belül is a csapadékeloszlás egyre szélsőségesebbé válása, az egyre gyakrabban és hosszabban jelentkező száraz időszakok és az egyre kiszámíthatatlanabb klíma. Ezek a változások alapjában kérdőjelezik meg a legalapvetőbb takarmányaink a kukorica és lucerna költséghatékonyságát. Egy aszályos, toxinnal terhelt évben a kukoricaszilázs az egyik legdrágább takarmányunk. Fontos minél több olyan alternatíva termesztési gyakorlatban tartása, amelyek a nyári csapadék helyett a télen leeső csapadékra támaszkodnak, ilyenek a különböző korai betakarítású fű-, rozs-, tritikálé-, vagy bármely egyéb szenázsok. Ezek ráadásul magas emészthetőségükkel könnyen illeszthetőek a magas termelésű állományok adagjába.
Az aktuális kihívások és lehetőségek tárgyalásakor elmaradhatatlan, hogy beszéljünk a robotos fejési rendszerekről, mivel ezek jelentik ágazatunk jelenkorának legnagyobb technológiai kihívását. Az előadás célja annak elősegítése volt, hogy robotos rendszerekre ne csak, mint kihívásra, hanem komoly potenciállal rendelkező lehetőségre tekintsünk. A robotizált fejőrendszerek takarmányozási szempontból is új kihívást jelentenek, ráadásul a téma újszerűsége miatt esetükben még messze nincs egyértelmű kiforrott takarmányozási stratégia.
Bármelyik felsorolt kihívásról legyen szó, a tejtermelő tehenészetek jövedelmezősége szempontjából legfontosabb a hatékonyság maximalizálása. Számunkra a legfontosabb feladat egy adott telep takarmányozási stratégiájának optimalizálása. A tehenekről szerzett egyre gazdagabb tudásunk alapján mégis muszáj megemlítenünk, hogy elsődleges hatékonyságot korlátozó tényező leggyakrabban nem egy adott telep takarmányozási rendszere, hanem a telepen jellemző tehénkomfort. Ezért mi magunk is felszerelkeztünk a tehenek környezetét, kényelmét és hűtését számszerűsíteni tudó mérőeszközökkel és igyekszünk ebben a témában is képezni magunkat, hogy partnereinket minél hatékonyabban segíthessük.
A takarmányozás hatékonyságának értékelésére számunkra a Cornell egyetem által fejlesztett dinamikus bendőmodell adja a legjobb iránymutatást. A takarmányadagok összeállításakor célunk nem a költséges tápanyagok egekbe emelése, hanem a felvett nitrogén- és energiaforrások legjobb bendőbeli hasznosulásának biztosítása. A már említett kukorica, mint legfőbb keményítőforrás esetén például érdemes az eddig a takarmányadagok jellemzésére használt összkeményítő koncentráció helyett a bendőben lebomló keményítőhányadot alapul venni. A bendőbeli hatékonyság növelésére kiváló eszköz lehet a száraz kukorica helyett, nedves kukorica, LKS, Snaplage, vagy CCM használata. Ha a termelő adagokat lebomló keményítőre optimalizáljuk, akkor jelentősen, akár 4-5%-kal is csökkenthető azok keményítőkoncentrációja. Jövedelmezőség szempontjából nem mindegy, hogy napi 45 litert 28% vagy 24% keményítő mellett termelnek teheneink.
Hasonlóan igaz a fehérjeforrásokra is. A tehén számára a nyersfehérje paraméter nem értelmezhető, ez az adott adag összes bevitt nitrogén tartalmát adja meg, a bevitt fehérje minőségéről semmilyen információval nem szolgál. A teheneknek nincs nyersfehérje szükséglete, aminosav szükséglete viszont annál inkább van. Már a kétezres évek elején jelentek meg olyan tudományos vizsgálatok, amelyek a tejelő tehenek aminosav alapú adag összeállításához szolgáltak gyakorlatba is átültethető információval, mégsem terjedt el még napjainkra sem az adagok aminosav alapú optimalizálása és rutinszerű limitáló aminosavakkal történő kiegészítése. Ezzel a módszerrel a monogasztrikus fajok takarmányozásához hasonlóan jelentősen csökkenthető a napi adagok nyersfehérje szintje, ezzel mérsékelve a tehenek és a környezet nitrogénterhelését. Partnereinknél célunk a tejelőszarvasmarha adagok limitáló aminosavakra történő rutinszerű optimalizálása. Ebben a témában várunk minden szakmai érdeklődőt a védett aminosavak gyártásában vezető szerepet betöltő Adisseo világcéggel közösen rendezett szakmai napunkra október 30-án Lajosmizsén a Geréby Kúriában.
Szemethy Dániel
Takarmányozási tanácsadó
