Az elmúlt évek aszályos időjárása után a tavaly ősszel vetett szenázs alapanyagaink az őszi-téli időszakban megfelelő mennyiségű csapadékot kaptak, az ország egyes részein talán túl sokat is. Ebben az évben is fontos szerepet kap a lehető legtöbb tápanyag megőrzése, a megfelelő higiénikus erjedés biztosítása, ezáltal tavaszi takarmányaink kiváló minőségben történő tartósítása, ez nem csak a tejtermelés jövedelmezősége, de a tejelő állomány egészségi állapotának szempontjából is kiemelt jelentőségű. A tavaszi időszakban betárolt korai betakarítású rozs, tritikálé és fűfélékből készült szenázsok legmagasabb értékű tömegtakarmányaink. Kiemelkedő rostemészthetőségükkel, jelentős fehérje- és cukortartalmukkal egyszerre biztosítják a magas termelésű tehenek energia- és fehérjeellátását. A tavasszal gyorsan változó időjárási körülmények között végzett betakarításuk ugyanakkor jelentős kockázatot jelenthet az értékes táplálóanyagok megőrzése és a megfelelő erjedésbiztosítása szempontjából
A következőkben Thomas Francis Kilcer, a kettős termesztés, korai betakarítású szenázsok és cirokfélék tartósításában több évtizedes gyakorlati tapasztalattal és jelentős tudományos háttérrel rendelkező amerikai szaktanácsadó és munkatársa Dr. Sniffin szakmai írásából tolmácsolunk néhány gondolatot:
A takarmánynövények természetes módon is jelentős ásványianyag-tartalommal (kálcium, magnézium, kálium stb.) rendelkezhetnek. Ennek mértékét a laboratóriumban hamutartalom méréssel határozzuk meg. Ennek élettani szintje növénytípusonként jellemzően 3-7% között változik. A fűféle takarmányok esetén általában alacsonyabb, lucerna esetén a jelentős kálcium tartalom miatt magasabb. Ez az erjedés szempontjából nem okoz problémát, ugyanakkor a betakarítás során gyakran jelentős mennyiségű föld is keveredik a betárolt zöldanyagba, ami jelentősen növeli a hamutartalmat. Ennek két jellemző forrása lehet; a növényen jellemzően eső általi felverődés, porzás, vagy belvíz következtében megtapadó talaj, vagy nem megfelelő betakarítás során a zöldanyagba kevert föld. A szenázsaink laboratóriumban mért átlagos hamutartalma jellemzően 8-13 % között alakul.
Az eddig leírtakat eddig is jól tudtuk, de vajon ennek milyen hatása van a termelő állományra?
A vizsgálat eredményei alapján egy tejtermelő állományban ugyanazon táplálóanyag koncentrációjú adagok esetén kizárólag a TMR hamutartalmának 2%-os emelkedése 9%-ról 11%-ra átlagosan 0,86 kg tejveszteséget jelent naponta tehenenként. A tej árát vegyük 150 forintnak kilogrammonként, a 2 %-os hamutartalom emelkedés így 100 tehénre vetítve éves szinten több, mint 4,5 millió Ft veszteséget jelent! Ugyanez a szám 500 tehén esetében több, mint 23 millió forint, és ez csak 2% hamutartalom változás. A magas szenázs tartalmú nyári takarmányadagok esetén ez ennél jóval magasabb is lehet!
Miért okoz az emelkedett hamutartalom tejcsökkenést és hogyan előzhető ez meg?
A csapadékos tél miatt sok helyen előfordulnak kisebb- nagyobb belvizek. Ahogy a talajfelszín felszárad a földszemcsék rajta maradnak a leveleken, melyet óhatatlanul a növénnyel együtt betakarítunk. Ilyen szituációban kivitelezhetetlen földszennyezés nélkül betakarítani a tavaszi szenázs alapanyagainkat, valamelyest emelkedett hamutartalommal kényszerűen számolnunk kell. A tejkiesésért ugyanakkor csak kis mértékben felelős az így a szenázzsal az adagba vitt föld közvetlen hatása, a kártétel jelentős része az ezzel a földdel a szenázsokba jutó kedvezőtlen erjedést, vajsavas rothadást, fehérjebomlást, instabilitást okozó és sokszor jelentős állategészségügyi kockázatot jelentő baktériumok, jellemzően clostridium és enterococcus fajok nyomán tapasztalható. A jelentős táplálóanyag veszteség és rossz erjedési higiénia mellett ezek végső soron az állatok elhullásához is vezethetnek. Jellemző kórképek a sercegő üszök, magzatvesztés, oltógyomor fekély, vérzéses bélgyulladás, ezért nem csak a táplálóanyagok megőrzése miatt kiemelten fontos a megfelelő minőséget biztosító tartósítószer megválasztása. A koratavasszal jellemző, gyors fonnyadást nehezítő kihívásos időjárási körülmények között készült, általában alacsony szárazanyag-tartalmú (<33%) szenázsokban ezen fajok megjelenése ugyanakkor borítékolható. Egy ilyen kihívásos időszakban a sók alkalmazásával jelentősen több értékes tápanyag őrizhető meg költséghatékonyan. Az időjárás függés csökkentésével ráadásul a betakarítási munkák gyorsabban, rugalmasan kivitelezhetőek és a teljes betakarítási folyamat tervezhetőbbé válik.
Mit sem ér a legdrágább tartósítószer a megfelelő technológia alkalmazása nélkül!
Milyen kritikus pontokra érdemes odafigyelnünk a betakarítás során?
- A kaszák helyes beállításával hagyjunk 8-10 cm-es tarlót.
- Széles rendre kaszáljunk, ezzel a rendterítést lehetőség szerint elhagyva jelentősen csökkenthető a földszennyezés kockázata
- Amennyiben lehetséges kerüljük a rend további forgatását.
- Maximum 48 órás fonnyasztás javasolt, ennél hosszabb idő esetén már a renden jelentősen nő a romlást okozó baktériumok csíraszáma, nagy mennyiségű fehérjét és cukrot veszítünk már a betárolást megelőzően.
- A rendképző helyes beállításáról se feledkezzünk meg.
- A kaszapengéket érdemes az általánosan alkalmazott döntött helyett sík profilúra cserélni, ezzel csökkenthető a kaszák által gerjesztett légáram, ezáltal a talajfelszínről felszívott por mennyisége.
- Ne feledjük, hogy száraz talajfelszín mellett a porfelverődés is jelentősen növeli a hamutartalmat!
Végül, de nem utolsó sorban fontos a biztonságos erjedést és a lehető legtöbb tápanyag megőrzését biztosító tartósítószer kiválasztására!
Mészáros Péter és Szemethy Dániel
Takarmányozási tanácsadók
